Ez az oldal a karácsonyról szól.

 

A karácsony nem attól lesz meghitt, 
hogy kimosod a függönyöket, kiszellőzteted a főzelékszagú hétköznapokat, 
felsuvickolod a padlót, nagyság szerint sorba rakod a könyveket a polcon, és lökdösődsz a tömegben. 
Utolsó pillanatban csomagolsz, miközben „Jaj, odaég a kalács, kifut a leves, és a hajam is csapzottan lóg…”
Ne tedd ezt magaddal! Futva és kapkodva csak túlélni lehet az ünnepet.
A ráhangolódás az önmagunkra és másokra figyelés mély, belső munka.
Az ünnep az együttléttől lesz tökéletes, attól, hogy egymásra mosolygunk, 
hogy érdeklődéssel meghallgatjuk egymást, hogy türelmesen bevárjuk a lassúbbakat, hogy együtt játszunk,
 együtt nevetünk, és együtt emlékszünk azokra, akik most nem lehetnek velünk
 Az ünnep az akol-meleg, az összetartozás, az összebújás, a megölelés, a biztonság mesebeli hangulata.
Az ünnep attól igazi, hogy észrevesszük egymásban a csodát.

Forrás: Lelki Titkaink Mentálhigiénés Stúdió

 

 

 

Simon Ágnes - Karácsonyi képeslap

"Van az ajándék...
Mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó.
Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg.
Bármi válhat ajándékká.
Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos,
és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent.
A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki.
Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi,
hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt, adsz, hanem a szívedet.
És ennél többet nem adhatsz, mert a szíved te magad vagy."
 

Csanádi Imre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

 

 

Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó

Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!

Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!

Istállóban jászol vagyok...
Bekopognak jó pásztorok.
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.

Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet...

Ember vagyok! És halandó!
Örökségem - maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.