Szeretettel köszöntök minden kedves látogatót.

Remélem tetszeni fog amit látsz.

 

Gyere máskor is.

 

 

 

 Ez az oldal a szeretetről szól.

Található itt sok szép kép azoknak akik képeket szerkesztenek.

Nézted  valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek  földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét?
Nézted a tovatűnő fényben a felkelő Nap fényét?
 Lassítanod  kéne!
Ne táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan.

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne!
Ne  táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan.

Szoktad  mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot, szerelmet,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?   
Lassítanod kéne!
Ne táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék, melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet  nem versenyfutás.
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan!
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan.

 

 

 

 

 

 

 

Csanádi Imre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

 

 

 

                                                                                                                  

 

Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó

Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!

Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!

Istállóban jászol vagyok...
Bekopognak jó pásztorok.
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.

Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet...

Ember vagyok! És halandó!
Örökségem - maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.